"Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a...tovább » saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél."
Müller Péter

Válasz

"Ez a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni - mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést. Valójában ez nem is "vállalás" kérdése, mert ha szeretek valakit, egyszerűen nincs is választási lehetőségem. Nem dönthetek, hogy csinálom-e, vagy sem, mert a szeretet azonnal eldönti bennem a kérdést, hogy: "Igen!" ... A szeretet ugyanis - ha valódi - sokkal hatalmasabb erő bármiféle megfontolásnál vagy önvédelmi reakciónál." Müller Péter

Válasz

Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel, ha együtt vagy, úgy
érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb lenne a levegő s otthonosabb a hely ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a sorsod. Barát az, aki megért -
s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat:
ezért az emberért én mindenre képes vagyok. Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság."

MÜLLER PÉTER. (Budapest, 1936. december 1. - ) író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai ezoterikus irodalom kimagasló alakja. Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé. Írói tehetsége és a tudás átadásának vágya eredményeképpen elindította Mesterkurzusát[1], melyen az
önmagát kereső embernek segít a mindennapi életben magára találnia. Véleménye, hogy a gondolatok és az érzések átadásának leghitelesebb módja nem az írás, hanem a beszéd.

Müller Péter.jpg

Válasz

"Amit el akarok mondani a szeretetről,
nem az, amit érzek vagy gondolok
nem is az, amit máshol olvastam.
Amit érdemes kimondani,
az ott van, a lelkünk mélyén.
És,ha valóban találkozni akarunk
csakis ott találkozhatunk,
lelkünk legmélyén,mert ott összeérünk.
Az igazi találkozások ott történnek. "
Müller Péter

Válasz

Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni - hanem arra, aki meghallgat. És akit te is
meghallgatsz.Arra akit éjjel háromkor föl lehet kelteni: - Te bajban vagyok,
segíts! És ő negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki előtt nincsenek
titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel, ha együtt vagy, úgy
érzed, hogy nem vagy egyedül..

Válasz